Bejegyzések

7 éve

Kép
7 éve kezdtük el az Apacuka ceramics brandet. Úgy kerestünk otthont magunknak, hogy legyen egy melléképület, ahol tudunk úgy lenni, hogy a kreatív energiánk felgöngyölhető legyen. Akkor még egyáltalán nem sejtettük, hogy kerámia műhely lesz belőle elsődlegesen, mert a fő cél az volt, hogy a Gabi rézkarcprés gépének legyen külön helye. Ez a gép fémszerkezetű, több mint 80 kg és nagyobb egy 4 fős asztalnál. Használni akkor lehet, ha hagyunk neki teret a körbejárásához. Bútorokat újítottunk fel, vintage tárgyakat értékesítettünk és DIY ötleteket osztottunk meg a blogunkon. Ebbe a sok mindenbe keveredett bele az agyag és a kerámia. Nemcsak úgy a semmiből. Nagyjából 6 éves lehettem, amikor találkoztam vele és megkedveltük egymást.:)  Folytatás a következő bejegyzésben érkezik, mert most megyek agyagozni!:) Ha van kedvetek nektek is, akkor gyertek:  Húsvéti random Apacuka ceramics agyagozás és a  Húsvéti Apacuka ceramics agyagozós hétvége eseményeinkre! Judit

A mozgásról

Kép
A Nagymamám, Hajós Györgyi, aki 89 éves és most alig várja már, hogy a 90. nyarát a Balatonon tölthesse és nemcsak mellette, hanem benne is, mert imád úszni, írt egy bejegyzést a mozgásról, mert megkértem rá. A Nagymamám azon ritka nyugdíjasok egyike, akinek fontos a mozgás és tudatosan is törekszik rá, így megtartva a lelki, szellemi és testi egyensúlyát. Fogadjátok szeretettel! Az írás utolsó mondatát pedig mindenképpen érdemes megfogadni! A mozgásról… Szüleim egyszerű, de felvilágosult emberek voltak. Mindketten szorgalmasan dolgoztak, de a munka mellett törődtek az egészségükkel is. A múlt század húszas éveiben ez a szemlélet nem volt általános úgy, mint manapság. Nem voltak felvilágosító előadások, reklámok, vagy egyéb dolgok, amelyek az emberekben tudatosították volna a mozgás és a friss levegő fontosságát. Szívesebben üldögéltek a lakásban, behúzott függönyök mellett, hogy még egy kis napsugár se érje őket. A nők pedig napernyővel védekeztek a nap sugarai ellen, mert a

Sto étá TestSzobrászat?

Hétvégi workshop volt, amikor István megérkezett Tündével a műhelyünkben és kiderült, hogy István TestSzobrász workshopról érkezett. Ajjaj igazi fanatikus- gondoltam magamban, hogy egy napon belül két agyagos foglalkozásra is elmegy, aztán idővel lehullt a lepel. Mi is a TestSzobrászat? Próbálom figyelmen kívül hagyni a hivatalos definícióját, mert az csak összezavarna engem, így titeket is!:) Azon a napon még csak halványan körvonalazódott bennem, hogy ez miről is szólhat, de aztán testközelről minden világossá vált. Képzelj el magadon egy szűk trikót, amit betűrve a nadrágodba mindig húzogatsz kifele, mert összenyom, szorít és nem érzed benne magad jól. Itt a megoldás egyszerű, mert tudod, hogy mi a gondod és legközelebb már nem veszed fel ezt a trikót. A TestSzobrászat utáni állapot, amikor már csak a jó trikóért nyúlsz be a szekrényedbe és a rosszat kiselejtezed. Azt hiszem, most már teljes a káosz nálad, így kezdhetjük a helyére rakást. Gyerekkoromban megszámlálhatatlan men

Képzősök

Kép
Blogsorozatunk részben a nyitottságra épül, így számos olyan témában olvashattok majd, ahol rávilágítok arra, hogy a művész szakma nyitottabb, mint hinnénk – csak éppen észrevétlenül. A téma felcsapásaként azzal kezdem, hogy mindannyian találkozunk akár az utcán is, nap mint nap művészettel, mivel az mindenhol körülvesz bennünket: köztéri szobrok, régi épületek freskói, modern utcabútorok, divat, vagy akár a reklámplakátok világa is mind összekapcsolódik a vizuális kultúra világában. Ez mind egyértelmű: na de ezt hol lehet tanulni? Mégis kik csinálják ezeket? Elsőként a Magyar Képzőművészeti Egyetemről rántom le a rejtőzködés leplét. Főépület, Fotó: Koller Margit Apollo, Fotó: Koller Margit A Képző nek két épülete van: egy gyönyörű, de szmogtól megfeketedett az Andrássy úton és a bajza utcai „Epreskert”. Az intézmény elődje a 19. század közepén alapult, hogy ne kelljen külföldön tanulnia annak, aki művész akar itthon lenni. Számos átalakulás, az iparművészeti i

Elindulunk

Kép
Kedves Apacuka követők! Új blogsorozat indul az Apacuka égisze alatt: kortárs művészeti kalandokba gabalyodunk! De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején! Koller Margit vagyok, szobrászművész, tanár és épp diák is. 2018 óta dolgozom az Apacuka ceramics-nál, heti rendszerességgel járok a műhelybe mázazni, ellesni egy-két trükköt, fejlődni és mindig újat tanulni. És persze, miközben szorgosan jár a kezünk, jár a szánk is szüntelen: próbáljuk megfejteni a világot, a kultúrát, az oktatást, a fejlődés lehetséges útjait, a pszichoanalízist, a magas és populáris művészetet, a színházat, az irodalmat, a zenét, az egészséget, a fogyókúrát, az esküvőket, a vállalkozást, a sikert, a szerelmet, a gyerekeket, a macskákat… Egyszóval kiderült számomra, hogy a kerámiát és a DIY workshopokat is beleértve, Judit és Gábor figyelme szétterjed 1000 irányba, mindenre, ami kifelé nyit, ami adni próbál és ami kihúzhatja az ember fejét a szürke hétköznapokból. A rutinból, a megszokottságb